Soha nem írtam naplót, blogot, vagy bármi ilyesmit. Mindig úgy éreztem, hogy érdemesebb inkább megélni a pillanatokat, a dolgokat, mint megörökíteni. Ezért nem is nagyon fényképeztem soha. Mostanában jutattam el abba a korba, hogy úgy érzem, lassan vége az ifjúságomnak és mentehetetlenül és visszafordíthatatlanul középkorú leszek. De nehogy azt hidd, hogy rámjött valamiféle melankólikus emlékezhetnék, vagy feltört bennem a megörökítés vágya. Nem. Egyszerűen egy jó önkifejezési formának találom a blogírást, és egészen megtetszett mostanában ez a névtelen "modern művészet", amivel talán megérinthetek másokat, magukra ismernek a problémáimban, átérzik az örömöm, bánatom, magányom, az életem.

  A jövőben mindenféle dolgot meg fogok örökíteni itt, ami megérint, ami tetszik, ami boldoggá tesz vagy elszomorít. Fogok írni könyvekről, versekről, zenéről, érzésekről, mindenről amihez kedvem lesz. Remélem, hogy neked is - aki véletlenül, vagy valami céllal idetévedtél - tetszeni fognak az írásaim, de legalábbis kiváltanak belőled valamiféle érzelmet.